A légkör szerkezete
A Föld légköre különféle gázok elegyéből áll. A légkör alsó, mintegy 85 km vastag rétegében a relatív összetétel viszonylag állandó (homoszféra), efelett viszont a közepes molekulatömeg a magassággal csökken (heteroszféra).
A bioszférában a diffúziós folyamatok biztosítják az állandó molekulatömeget, míg a heteroszférában a sugárzás hatására a levegőt alkotó gázmolekulák disszociációja következtében a közepes molekulatömeg csökken. A légkör szerkezetét, hőmérsékleti viszonyait az Ábra 4-1 mutatja.
A homoszférát három további rétegre osztjuk. A legfelső réteg a mezoszféra, a középső a sztratoszféra a legalsó, földfelszínnel érintkező réteg a troposzféra. A sztratoszférában a hőmérséklet az ózon sugárzáselnyelő hatására a magassággal nő. A magassággal növekvő hőmérséklet miatt itt már a keveredés gyenge. Az ózonnak a sugárzáselnyelő tulajdonsága igen fontos szerepet játszik a földi élet megóvásában. A sztratoszférában található aeroszol réteg is gyengíti a Földre irányuló sugárzás intenzitását.
A Föld sugárzási egyensúlyát(1) az Ábra 4-2 mutatja. Mint az ábrán látható, ha a beérkező sugárzás intenzitását 100-nak vesszük, (az abszolút érték 1367 Wm-2 ), akkor ebből a felhők, a talaj és a levegőmolekulák 31 egységet visszavernek, 23 egységet elnyelnek a légköri gázmolekulák, mindenekelőtt a vízpára és az ózon, míg 46 egység a földfelszínre jut. A Föld kisugárzása is jelentős, 146 egység, ez azonban a hosszabb hullámhossz tartományban történik. Ebből 37 egység (106-100+7+24) marad a légkörben, ami több, mint a rövid hullámú sugárzásnyereség (23). Az úgynevezett üvegházhatás igen fontos a földi élet szempontjából, enélkül a bolygó átlaghőmérséklete csak -18 °C volna szemben a tényleges +15 Co.-al, ami 33 Co. többletet jelent. Az ábra szerint a Földre beérkező és a Földet elhagyó sugárzás globálisan egyensúlyban van. A sugárzási egyensúly csak éves átlagban és a bolygó egészére érvényes. A Föld egyes részein azonban a sugárzási mérleg igen eltérő lehet. Az egyenlítőnél például a beérkező energia meghaladja a kisugárzott energiát, míg a sarkok közelében nagyobb a kisugárzott mint a beeső energia. A felszíni mérleg különbségei okozzák a horizontális légmozgásokat, a földi szélrendszereket.
Környezetvédelmi szempontból különösen a légkör alsó (az Egyenlítő fölött kb. 18 km, a sarkoknál kb. 8 km magas) rétege, a troposzféra a legérdekesebb, ebben a rétegben zajlanak az úgynevezett időjárási jelenségek. A troposzféra a bioszféra részét alkotja, tehát hozzá kötődnek az életfolyamatok. A troposzféra a hőenergiát a földfelszíntől kapja, hőmérséklete a felszíntől távolodva fokozatosan csökken. Az átlagos csökkenés 6,5°C/km-re tehető. A hőmérsékletcsökkenés mértékének környezetvédelmi szempontból is nagy a jelentősége, ha ugyanis a hőmérsékletcsökkenés felfelé haladva nem ér el egy bizonyos mértéket (Föld közelben általában 1°C/100 m), akkor megszűnhet a felszálló légáramlás. A légáramlás annak következménye, hogy a meleg levegő relatíve kisebb sűrűségű és ezért felfelé száll. A légkör felmelegedése miatti erőteljes függőleges légmozgások hatására jön létre a konvekció, ami a felsőbb rétegekbe vízgőzt, nyomgázokat és hőt szállít. A konvekciónak a légköri szennyeződések hígításában és a csapadékképződésben is meghatározó a szerepe. A szennyezőanyagok hígulásában jelentős szerepet játszanak a horizontális légmozgások is, amelyek a troposzféra felsőbb rétegei felé haladva egyre intenzívebbek.
Ábra 4-1(2) A légköri viszonyok változása a magassággal
Ábra 4-2(3) A Föld sugárzási egyensúlya
A légkör kémiai összetétele
A légkör kémiai összetétele a földtörténet során változott. A jelenlegi összetétel kialakulásában az élő szervezetek jelentős szerepet játszottak. Az állandó összetevők (78 tf% N2, 21 tf% O2, 0,9 tf% Ar és 0,03 tf% CO2) mellett a légkör számos különböző halmazállapotú járulékos anyagot is tartalmaz, ezek koncentrációja változó.
Az ún. nyomgázok részben természetes, részben antropogén (emberi tevékenységgel összefüggő) eredetűek. A Föld légkörében (globálisan) vizsgálva koncentrációjuk adott határértékek között ingadozik. Közülük a víz a csapadékkal, ill. kémiai reakciókkal viszonylag gyorsan távozik a légkörből, míg az ózon, a széndioxid, a szén-monoxid, a dinitrogénoxid a légköri reakciókban kevésbé vesz részt, így tartózkodási idejük esetenként évekre tehető. A járulékos anyagok között megkülönböztetett figyelmet érdemelnek az aeroszolok (szilárd és cseppfolyós részecskék diszperz rendszerei), amelyek részben a légkör gázalakú alkotóiból különféle reakciókkal, részben mállási folyamatok, vulkánkitörések, tengeri sók, növényekből származó szénhidrogének légkörbe kerülésével, másrészt az ember termelőtevékenysége kapcsán kerülnek a légkörbe. A légköri aeroszolok közvetlenül befolyásolják a légkör sugárzási viszonyait, a felhőrendszerek kialakulását stb.
Amint az előzőekben láttuk, a "tiszta" levegő sem mentes az élővilágra nézve ártalmas anyagoktól, csak ezen anyagok koncentrációja olyan kicsi, hogy a bioszféra ökológiai viszonyait nem veszélyeztetik.
A levegő szennyeződéseit vizsgálva két, elvileg különböző szennyeződéstípusról beszélhetünk. Ha bizonyos nyomanyagok koncentrációja a légkörben tartósan megváltozik, az a bioszféra normális viszonyainak a felborulásához, globális környezeti ártalmakhoz vezethet. Ilyen globális szennyeződési veszélyekre utal a légkör széndioxid-koncentrációjának a fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatti emelkedése, a sztratoszférában lévő ózonréteg elvékonyodása, vagy a légkör aeroszol koncentrációjának emelkedése.
A szennyeződés másik típusa: helyi vagy regionális, ami anyagok időszakos feldúsulását jelenti a légkörben, ilyen pl. a kén-dioxid és a szénmonoxid koncentrációjának emelkedése a kémények körzetében, vagy a légkör portartalmának növekedése cementgyárak körzetében stb.
A szén-dioxid koncentrációja, bár az állandó alkotók között tüntettük fel, a megfigyelések szerint fokozatosan emelkedik.
A szén-dioxidnak, mint háromatomos gáznak nagy jelentősége van a sugárzási egyensúly kialakulásában, ui. a Föld felszínét érő rövidhullámú napsugárzást gyengítés nélkül átengedi, de a felszínről kilépő, hosszú hullámú sugárzás egy részét elnyeli és ezáltal más gázokkal (metán, nitrogénoxidok és más kettőnél több atomos gázok) együtt a légkör felmelegedését okozhatja ("üvegház"-hatás). Az egyes nyomgázok "erőssége" az üvegházhatás szempontjából nagyon különbözik. A nyomgázok koncentrációját, légköri tartózkodási idejüket mutatja az Ábra 4-3.
Ábra 4-3 A legfontosabb üvegházgázok légköri koncentrációjának változása és a hőmérsékletingadozás az idő függvényében
Miután a becslések szerint tovább növekszik a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása. Anélkül, hogy a fenti vitában állást foglalnánk, fel kell hívni a figyelmet a CO2-ból származó globális szennyeződés veszélyére.
A légkör átlaghőmérsékletének emelkedése megváltoztatná a földfelszínen a klímaviszonyokat, a csapadékeloszlást stb. és többek közt azért sem kívánatos, mert a jégsapkákban kötött jég felolvadásához és ezáltal a tengerszint emelkedéséhez vezethetne. Egyes kutatók vitatják ennek lehetőségét, arra hivatkozva, hogy a növények fotoszintézise a széndioxid koncentrációjának emelkedése hatására felgyorsul és kiegyenlíti a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó hatást. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy az aeroszolok hatására csökken a Földet érő sugárzás, ami lehűléshez vezet és ezt ellensúlyozza a CO2 hatására bekövetkező felmelegedés, ezért szerintük a jégsapkák felolvadásától nem kell tartanunk. Az üvegházhatás szempontjából kritikusnak tartott széndioxid körforgását az Ábra 4-4 mutatja a bioszférában. Mint látjuk, a széncsere a légkör és a földi készletek között meglehetősen kiegyenlített, ami viszont a szárazföldi és az óceáni szénciklusokat illeti a fosszilis energiahordozókból, illetve az erdőégetésekből évente keletkező mintegy hat-hét milliárd tonna szénből körülbelül évente hárommilliárd tonna marad a légkörben.
Miután a becslések szerint tovább növekszik a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása, anélkül, hogy a fenti vitában állást foglalnánk, fel kell hívni a figyelmet a CO2-ból származó globális szennyeződés veszélyére.
Táblázat 4.1(4) Az üvegházhatású gázok néhány jellemzője
| CO2 (ppm) | CH4 (ppm) | Freon-11 (ppb) | Freon-12 (ppb) | N2O (ppb) | |
| Ipari forradalom előtti koncentráció | 280 | 0,8 | 0 | 0 | 288 |
| Jelenlegi koncentráció | 353 | 1,72 | 0,28 | 0,484 | 310 |
| Jelenlegi növekedés | 1,8 | 0,015 | 0,0095 | 0,017 | 0,8 |
| üteme évenként | 0,5 % | 0,9 % | 4 % | 4 % | 0,25 % |
| Tartózkodási idő (év) | 50-200 | 10 | 65 | 130 | 150 |
Ábra 4-4(5) A széndioxid körforgása a bioszférában
A légkörben az ózon nagyrészt fotokémiai reakciókban képződik a sztratoszférában és fontos szerepet játszik a Föld energiamérlegének alakításában azáltal, hogy a napsugárzás kis hullámhosszú, nagy energiájú részét elnyeli és ezáltal mintegy "védőernyőt" képez a földi élet számára. Megfigyelések szerint a Földet körülvevő ózonréteg vékonyodik. Kísérletileg is kimutatták, hogy különféle halogén-szénhidrogének bomlásából származó anyagok katalizálják az ózon bomlását. Ezek a halogénszármazékok légköri reakciókból, iparilag előállított vegyületekből származnak. Az, hogy az atomos klór képes az ózon katalitikus bontására, viszonylag régóta ismert, az ózonréteg károsodása és a halogénezett szénhidrogéneknek a légkörbe kerülése közötti összefüggés csak viszonylag későn, a hetvenes években vált ismertté. Az úgynevezett freonvegyületek igen stabilak, és eljutnak a sztratoszférába, ahol az ultraibolya sugárzás hatására belőlük klór hasad le, amely katalizálja az ózon bomlását. 1986-ban egy brit kutató felfedezte, hogy az Antarktisz felett az ózon koncentrációja csak fele az 1960-as szintnek és a kialakult ózonlyuk kiterjedése körülbelül akkora, mint az Egyesült Államok területe.(6) Érthető, hogy ezután drasztikus intézkedések születtek a freonvegyületek felhasználásának korlátozására. A freonvegyületek felhasználási területeit és gyártásuk visszaszorulását mutatja a Táblázat 4.2.
Táblázat 4.2(7) A freonvegyületek gyártása és felhasználása
A világ CFC kibocsátása
| Termék | 1986 ezer tonna | 1991 ezer tonna | 1991 kibocsátás 1986 %-ban |
| CFC-11 | 415 | 263 | 63 |
| CFC-12 | 441 | 259 | 59 |
| CFC-113 | 241 | 143 | 59 |
| CFC-114 | 18 | 5 | 30 |
| CFC-115 | 13 | 11 | 85 |
| Összesen | 1128 | 681 | 60 |
| Felhasználás formái | 1986-os felhasználás %-ban | Felhasználás csökkentése 1986 és 1991 között |
| Hajtóanyagok | 28 | 58 |
| Tisztítás | 21 | 41 |
| Műanyag habosítás | 26 | 35 |
| Hűtőgépek | 23 | 7 |
| Más | 2 | - |
| Összesen | 100 | 40 |
A Táblázat 4.2 adatai két szempontból is elgondolkodtatóak. Az egyik, hogy a köztudatban az össztűz a kozmetikai felhasználásra irányult, miközben a habosítási, a hűtőipari, a száraz vegytisztítási felhasználás nem kevésbé jelentős. 1987-ben huszonöt ország írta alá a Montreali(8) szerződést, amely az ózonréteget károsító vegyületek felhasználását szabályozza és 1989 januárjában lépett érvénybe. A szerződés 1998-ra a freonok felhasználását az 1986-os szint felében határozta meg, és a halogének gyártását az 1986-os szinten befagyasztotta. Azóta a szerződést aláíró országok további korlátozásokat határoztak el, az Egyesült Államok például vállalta, hogy 1995-ben megszünteti a freonok gyártását. Nem kisebbítve az egyezmény jelentőségét, érdekes lehet az az összefüggés, hogy a gyártás visszaszorulása csak akkor vált számottevővé, amikor a freongyártás úttörői már szinte amortizálni tudták gyártó kapacitásaikat, vagyis amikor számukra már nem okozott túl nagy gazdasági veszteséget a gyártás leállítása. Ráadásul volt idejük átállni a helyettesítő anyagok gyártására is. Ilymódon a freonok kivonásának élharcosai szinte ugyan azok voltak, akik a gyártásból jelentős jövedelemre tettek szert.
Az ózonréteg pusztulása súlyos következményekkel járna a földi életre. Az egyik, máris észlelhető hatás a bőrrákos megbetegedések gyakoriságának növekedése, a másik ma még bizonytalan hatás az óceánok fitoplankton termelésének csökkenése, ami jelentősen befolyásolja a földi biomassza nagyságát és így a Föld eltartóképességét. Egyes kutatások szerint az ózonréteg természetes úton pótlódik azáltal, hogy a nagyobb sugárdózis fokozza az ózon fotokémiai képződését, és így az egyensúly helyreállhat.
A globális légszennyeződések kialakulásában jelentős lehet az aeroszolok szerepe azáltal, hogy jelentősen befolyásolják a sugárzási viszonyokat, az optikai körülményeket, a felhőrendszerek kialakulását, a csapadék viszonyokat stb.
Az aeroszolok korábban már említett hatásainak figyelembevételével környezeti szerepüket nem szabad lebecsülni, de miután jelenleg évente 4-5-ször nagyobb a természetes eredetű aereoszolképződés, mint az emberi tevékenységből származó, inkább csak helyi, ill. regionális környezetszennyező hatásuk számottevő.
A kén-dioxid emisszió elsősorban a kéntartalmú szenek (barnaszenek) elégetéséből, de a kénsavgyártásból, papírgyártásból és egyes kőolajipari technológiákból, kisebb mennyiségben olajtüzelésből, Diesel-motorok kipufogó gázaiból származik. Jelentős a nem antropogén kén-dioxid kibocsátás is (pl. vulkáni tevékenység).
A szén-monoxid tipikus helyi szennyező. Kis koncentrációban is rendkívül mérgező. A vérben a hemoglobinhoz kapcsolódva megakadályozza az oxigén felvételét. A tökéletlen égés terméke. Erőművek, kohók, gépjárművek nagy mennyiségben juttatják a légkörbe.
A nitrózus gázok különféle nitrogén-oxidok, mindegyikük erélyes oxidálószer, vízben különbözőképpen oldódó, légköri reakciókra hajlamos vegyületek. Erősen mérgező, roncsoló hatásúak. Magas hőmérsékleten végbemenő égési folyamatokban, vagy elektromos kisülések hatására képződnek. (A nitrogén közönséges körülmények között nem oxidálódik.)
A fluor, ill. fluor-hidrogén igen reakcióképes, agresszív anyagok, még az üveget is megtámadják. Erősen mérgező hatásúak, a növények kis koncentrációkra is nagyon érzékenyek. Az alumíniumkohászat, a zománcgyártás, a foszforműtrágyagyártás, a tégla- és cserépipar fluor, ill. fluorid emissziója jelentős.
A szilárd szennyezők különféle szemcseméretű és összetételű porok formájában kerülnek a légtérbe. Különösen a nehezen ülepedő, kis szemcseméretű porok károsak. A por-szennyeződések egy része kémiailag közömbös, de ismeretesek toxikus porok is (pl. növényvédő szerek, kipufogógázok ólomtartalma stb.). A porszennyezők sokszor felerősítik más szennyezőanyagok hatását azáltal, hogy felületükön adszorpcióval megkötik azokat.
A szilárd szennyezők a tüzelésből (korom, pernye), a kohászatból, a mezőgazdasági tevékenységből, a közlekedésből erednek. Fontos légszennyezők a különböző eredetű szénhidrogének is. Az egyes légszennyeződések eredetét és mennyiségét mutatja a Táblázat 4.3.
Táblázat 4.3(9) Levegőszennyezések - a levegőbe kerülő ártalmas anyagok és forrásaik
| Szennyezőcsoport | Szilárd+aerosol | Gáz+gőz | A felhasznált anyagból a szeny-nyezőanyag %-a |
| Fosszilis tüzelő-anyag elégetése | por, füst, pernye | SOx NO, CO, CO2 | 0,05-40 |
| Járműmotorok | füst (olajfüst) | NOx ,CO, savgőzök | 4-7 szénhidrogénre |
| Petrolkémia | köd, füst | SOx, H2 S, NH3 szénhidrogének merkaptánok | 0,25-1,5 |
| Vegyipar | pára, köd, füst, szervetlen és szerves sók | SOx, CO, NH3 szerves és szervetlen savak | |
| Kohászat, fémipar | por, füst, ércpor, homok | SO2, CO fluoridok, szervesanyagok | 0,5-2 |
| Ásványipar, őrlők | por, korom, pernye, szilikátok | SO2, CO | |
| Szénbányászat, szénipar | por, korom, pernye | fluoridok, kátrány, fenol, SO2, H2S szénhidrogének | |
| Mezőgazdaság és élelmiszeripar | por, köd | szervesanyagok, NH3, bűzös anyagok | 0,25-1 |
A különféle szennyezőanyagok a légkörben természetesen együttesen fejtik ki hatásukat. A szennyezőanyagok kedvezőtlen meteorológiai viszonyok között nagyon feldúsulhatnak egyes területeken és komplex légszennyeződésként szmog alakulhat ki. A szmognak két alaptípusa ismeretes, a londoni vagy redukáló típusú szmog általában hűvösebb időben, kora reggel alakul ki, és a kén-dioxid, szén-monoxid, szilárd szennyezők stb. magas koncentrációja jellemzi. A los-angelesi vagy oxidáló típusú szmog melegben, intenzív sugárzáskor jön létre, és oxidáló hatású anyagok, valamint ezek átalakulási termékei a fontosabb alkotói. Különösen veszélyesek a légköri reakciókban az illékony szerves vegyületekből a nitrogénoxidok, illetve az ózon hatására képződő vegyületek az úgynevezett peroxi-acetil-nitrátok (PAN), amelyek rákkeltő hatásúak.
A szmog kialakulásában igen jelentős a szerepe a légköri inverziónak. Amint a korábbiakban láttuk, a konvekció elősegíti a szennyező anyagok hígulását a légkörben. Amennyiben azonban a légkör tele van szennyező anyagokkal, a légkör 700-1500 méteres rétegében kialakulhat egy relatíve melegebb réteg, amelyik akadályozza a felfelé szálló légáramlást. Ez a fordított légrétegződés az inverzió, amelyik a szmog előidézője. A londoni szmognál az inverzió az alacsonyabb, míg a los-angelesi szmognál a magasabb rétegekben alakul ki. A szmog erőteljesen igénybe veszi az emberi egészséget, ezért indokolt a szmoghelyzetek elleni társadalmi tiltakozás. A sűrűn lakott nagyvárosokra gyakran szmogriadó terveket dolgoznak ki, amelyek előírják azokat a korlátozó intézkedéseket, amelyekkel a szmog kialakulása, illetve következményei enyhíthetők. A szmogriadó elrendelését általában az egészségügyi határértékek tartós (több órán át tartó) túllépéséhez kötik. A korlátozó intézkedések kiterjedhetnek a közlekedési korlátozásokon túl egyes üzemek energia-felhasználásának, illetve bizonyos energiahordozók felhasználásának a korlátozására. Miután a korlátozó intézkedések igen súlyos kihatásúak, és a levegőminőség javulására elenyésző a hatásuk, érthető, hogy a hatóságok óvakodnak a szmogriadó elrendelésétől, még olyankor is, amikor pedig a helyzet katasztrofális. A légszennyezési modellek ugyanis azt bizonyítják, hogy a szmoghelyzet javulását nem a szmogriadótól, hanem az időjárás megváltozásától remélhetjük. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne kellene intézkedéseket tenni a szmog ellen, de ezeknek a megelőzésre és nem a már kialakult szmoghelyzet felszámolására kell irányulni.
Az, hogy a légkörbe juttatott szennyező anyag milyen mértékű károsodást okoz, alapvetően a légkör szennyezőanyag befogadó kapacitásán múlik.
A légkör szennyezőanyag befogadó kapacitása a következőktől függ:
A levegőszennyeződések megszüntetésének műszaki feltételei adottak. Miként más szennyeződéseknél, itt is az a célravezető és egyúttal költséghatékony, ha megakadályozzuk a szennyeződés keletkezését. A másik lehetőség, hogy a már keletkezett szennyező anyagot nem engedjük a légkörbe jutni. Ezeknek az aktív levegőtisztítási módszereknek a lényege magának az emissziónak a csökkentése. Míg azonban az első esetben ezt technológiai korszerűsítéssel, rendszerint költségkímélő módon érhetjük el, az utóbbi általában úgynevezett "csővégi" (end of pipe) a meglévő technológia mellé telepített és ezért a fajlagos költségeket illetően drága megoldás. Ráadásul a csővégi technológiák rendszerint nem megszüntetik a szennyezési problémát, hanem csak transzformálják a szennyezést. A légszennyező anyagokat például mésztejben elnyeletve, a talajt vagy a vizet szennyező vegyületeket kapunk.
A szennyezés-csökkentés passzív módszerei nem az emissziót csökkentik, hanem különböző módszerekkel próbálják a szennyeződések koncentrációját az immissziós normák szintje alatt tartani. Természetesen az aktív és passzív módszerek élesen nem különülnek el.
A szennyező anyagok keletkezésének megakadályozása
A nagymértékben környezetszennyező technológiák helyettesíthetők kedvezőbbekkel. A benzin kompresszió-tűrését pl. ólomtetraetil helyett reformálással is lehet javítani, és ezáltal az ólomszennyezés csökkenthető. Ha a fűtést pl. a hagyományos széntüzelés helyett a gáztüzelés váltja fel, vagy a porszéntüzelésű központi fűtőerőművek látják el hőenergiával a lakásokat, a légszennyezési helyzet javul. Jelentős eredmények érhetők el a légszennyezést okozó berendezések jó beszabályozásával és gondos üzemeltetésével. Gondoljunk pl. a motorokra, gépkocsikra stb.
A káros emissziók kiküszöbölhetőek zárt rendszerű, hulladékmentes technológiák alkalmazásával pl. a korábban bűzt terjesztő szemétszállítás zárt rendszerű megoldásával.
A keletkezett szennyezőanyagok lekötése, visszanyerése
A szennyező anyagok keletkezése sokszor nem kerülhető el, de kémiai és fizikai módszerekkel megakadályozható kibocsátásuk. Bűzhatású anyagok adszorpcióval, a kén-dioxid abszorpcióval, a porszennyezők ciklonokkal, elektrosztatikus, ultrahangos stb. porleválasztókkal, szűrőkkel visszatarthatók.
A passzív védelem nem csökkenti a környezetbe kikerülő szennyezőanyag mennyiségét, de jelentősen csökkentheti a szennyezőanyag által kiváltott káros hatásokat. Ha a szennyezőanyagot magasabb kéményen bocsátjuk a légkörbe, az jelentősen felhígulva éri el a felszínt, tehát változatlan emisszió kisebb immissziót és ezáltal kisebb egészségügyi és egyéb következményeket okoz. Ez a módszer nyilván csak körültekintő, céltudatos területfejlesztéssel hozhat eredményt, ui. az adott területet érő emissziók összeadódnak. A magas kémények építése tehát amellett, hogy költséges, csak látszateredményeket jelent, a globális szennyeződést nem csökkenti. Közgazdasági értelemben azonban, mint majd látni fogjuk, ezek a megoldások is elfogadhatónak számítanak, amennyiben az immissziót olyan szintre csökkenthetik, amely már nem károsítja a környezet öntisztuló képességét.
A emissziót a zöldsávok telepítése sem csökkenti, de javítva az öntisztulást, így közvetett hatásaiban akár aktív eszköznek is tekinthetjük.
Környezetvédelmi szempontból fontos kérdés, hogy milyen természetű a szennyezést kibocsátó forrás.
Furcsa paradoxon, hogy a nagy emissziójú, határozott paraméterű légszennyezést kibocsátók okozzák a szabályozó hatóságoknak a kisebb problémát. Miközben a nagy emissziójú szennyező ökológiai értelemben nyilván veszélyes, hiszen nagyobb az esély arra, hogy a hatására kialakuló immisszió eléri az egészségügyi határértékeket, más oldalról a pontszerű szennyezőknél az okozott kár könnyen mérhető (sőt az alkalmazott technológia és a termelési volumen ismeretében mérés nélkül is számítható) és könnyebb elérni, valamint megoldani a légszennyezés elhárítását is. Ráadásul ezeknél a szennyezéscsökkentés fajlagos költségei a skálahatás miatt viszonylag alacsonyak. A szennyezőanyag-immisszió jelentős része (egyes becslések szerint 40-70 %-a) nem ilyen "pontszerű" forrásokból származik, hanem szétszórtan keletkezik, úgynevezett "diffúz" szennyezőktől (pl. közlekedés, lakások fűtése stb.) ered. A diffúz szennyezők ellenőrzése és a szennyezéscsökkentésük megoldása is nehezebb. A sok kis forrás miatt technikai nehézségek is adódnak, de bármely korlátozó intézkedés kikényszerítése is igen költséges. A személygépkocsik szennyezés kibocsátásának korlátozása például jól szemlélteti a problémát. Az autók beállítása, katalizátorral való felszerelésük, a rendőrség felkészítése az ellenőrzésre jól mutatja az óriási erőfeszítéseket, miközben az eredmények kérdésesek. Az igazi eredményt a nagyvárosok esetében nyilván csak jelentős forgalomkorlátozás hozhatna, hogy mit lehetne elérni, azt jól mutatják a budapesti közlekedési kényszerszünet levegőminőségi rekordjai.
A politikai katasztrófa "árnyéka" igencsak "ragyogó" környezeti szempontból. (Lásd a mellékelt cikk-kivágásokat)
|
Lélegzetvételnyi szünet
* A taxis-blokád 25-én kezdődött. Forrás: Köjál
|
|
A Trabant esete a környezetvédőkkel Szakmám miatt hosszú idő óta figyelem a környezetvédelem prioritásainak ciklikus változásait, és némi meglepetésemre a Trabant gépkocsik környezetszennyezésének a megszüntetése valahogy mindig az elsőszámú prioritások közé kerül. A meglepetésem persze csak részleges, hiszen a szakirodalom viszonylag jól ismeri ezt a jelenséget. A kormányzat mindig és mindenütt hajlamos azoknak a tényleges környezetvédelmi gondoknak a megoldására, amelyek nagy nyilvánosságot kaptak vagyis megoldásuk látványos eredményekkel kecsegtet. A politikusok bizonyos értelemben kényszerhelyzetben vannak, valamit tenniük kellene, az anyagi erőforrások szűkösek, természetes hogy a legnagyobb nyomás elől próbálnak kitérni vagy a legkisebb ellenállás irányába mozognak. A Trabant esetén mindkét feltétel teljesül, ez magyarázza azt a lázas igyekezetet, amit pártállásra való tekintet nélkül a kormányzat és a fővárosi önkormányzat is tanúsít a Trabant ügyben. Sőt etekintetben természetesen élvezik a legbefolyásosabb környezetvédő csoportok és ipari és kereskedelmi lobbik támogatását is, vagyis teljes a győzelem. Ebbe az idillbe nem illene belepiszkítanunk, és csak némi rábeszélésnek engedve teszek én is néhány észrevételt Don Quijote-i babérokra pályázva. A Trabant létezik és természetesen környezetvédelmi szempontból közellenségnek tekinthető. Az első számú közellenség természetesen nem a Trabant, hanem az automobilizmus. Az automobilizmus elleni küzdelem azonban reménytelen, politikai értelemben nem kifizetődő, ezért kerülendő. Természetesen kerülik is. A főváros például autóparkolókat, és város környéki bevásárlóközpontokat stb. kíván építtetni. Ami érthető, hiszen mindkettő az önkormányzat bevételeit növelné, amire valóban nagy szükség van. Csakhogy mindkét törekvés súlyos környezeti következményekkel jár. A világ nagyvárosainak tapasztalatai egyértelműen bizonyítják, hogy a belvárosi autóparkolási lehetőségek egyértelműen a belvárosi autóforgalom növekedését eredményezik és nem mint mondják, a zsúfoltság csökkenését. A főváros környéki bevásárlóközpontok részben a belvárosi kereskedelmi hálózat kihasználtságának csökkenését és ezért a költségszint radikális növekedését fogják eredményezni egyik oldalról, a másik oldalról viszont növelik az autóhasználatot, és vele a szennyezést, mert míg a városközpont kényelmesen elérhető a tömegközlekedéssel és az ott való mozgás gyalogosan kényelmes, a bevásárlóközpontokat már csak személyautóval érdemes megközelíteni. A világ nagyvárosainak problémái láttán nem szerencsés környezetvédelmi szempontból a BKV-nak nyújtott állami támogatások radikális csökkentése sem. A tömegközlekedés önfinanszírozóvá tétele a tömegközlekedés halálát jelenti, mert olyan mértékű menetjegy áremelést vált ki, ami a személygépkocsival való közlekedést olcsóbbá teszi, mint a tömegközlekedést. Az egyidejű benzináremelés ellenére ez az állapot Budapesten a legutóbbi áremelésekkel szinte már bekövetkezett. Másrészt olyan mértékben rontja a tömegközlekedés minőségét (járatszámcsökkenés, járatok megszűnése stb.) ami önmagában is az automobilizmus előretörését segíti. Illene tanulni legalább a saját közlekedési vállalatunk statisztikáiból, miszerint a jegyáremelések általában nem okoznak árbevétel növekedést, helyette csökken az utasszám és legfeljebb nő a bliccelők száma. A jegyáremelések persze önmagukban közgazdaságilag indokoltak, de anélkül, hogy a belvárosban parkolási díjat kellene fizetni, hogy bevezetnék az átszálló jegyeket stb. teljesen értelmetlen. A fenti példákkal nem a sokszor kényszerhelyzetben lévő politikusokat akarom bírálni, csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ahol minden mindennel összefügg, a környezetügy pedig ilyen, a rendszerszemléletet mellőző intézkedések hibákhoz vezethetnek és vezetnek. Térjünk vissza eredeti témánkhoz a Trabanthoz. A környezetvédők, és úgy tűnik a politikusok is, pesszimistán ítélik meg a helyzetet és a félig tele poharat a félig üresnek látják. A vita ugyanis a Trabant körül évtizedes, eddig igazából nem sok történt, most azonban mielőtt még az idő előrehaladtával magától megoldódna a probléma, mindenki ég a vágytól, hogy a megoldásért learassa a babérokat. A kétütemű Trabant és Wartburg gyártása kb. négy éve megszűnt, és az átkos rendszer utolsó éveiben lecsökkent ennek a típusnak az importja is. Lehetne pontos számokat is közölni, de anélkül is evidens, hogy a még működő Trabantok és Wartburgok egyre csökkenő számban még legfeljebb egy évtizedig lehetnek jelen észrevehetően a forgalomban. Ez akkor is így van, ha semmit sem teszünk ellenük. Valamit azért teszünk is, mert például nagyon helyesen folyamatosan emelkednek az üzemanyagárak, szigorodnak a műszaki és környezetvédelmi vizsgák feltételei. A Trabantok tulajdonosai nagyrészt szegény emberek, ennek következtében egyre kevesebbet utaznak a Trabantjukon. Az álló Trabant pedig már alig szennyez. Mindezek alapján bizton állíthatjuk, hogy felesleges a Trabantba és Wartburgba katalizátort építeni, mert túlságosan drága és mert a hatásfoka valószínűleg -a magyar szervizállapotokat is figyelembe véve- két év alatt szinte nullára csökkenne, és ráadásul a Trabantnak csak az egyik baja az emittált gázok összetétele, a másik bajára, nevezetesen a magas fajlagos üzemanyag-fogyasztásra és a viszonylag rossz életvédelmi biztonságra a katalizátor nem kínál megoldást, sőt a fajlagos fogyasztást még növelné is. Felesleges vámkedvezményekkel, kedvezményes hitelekkel és egyéb módon ösztönözni a Trabantok cseréjét és növelni az autókereskedők vállalkozó kedvét, mert környezetvédelmi szempontból más autótípusok elterjesztése sem üdvözlendő törekvés. Az ország gazdasági fejlettségéhez és az automobilizmushoz szükséges infrastruktúrához képest különben sem kevés az autó. Mindebből az következne, hogy ne tegyünk semmit az autók okozta légszennyezés ellen? Természetesen nem. Rengeteg a lehetőség és a teendő: segíthetjük például az üzemanyag-takarékos szabályozások beépítését a meglévő autóparkba, hozhatunk rendeleteket a belváros autómentesítésére, bizonyos régiókban (például a várnegyed egyes részei) az autóparkolás teljes megtiltására, szigorú műszaki előírásokkal korlátozhatjuk a nagyfogyasztású és/vagy kedvezőtlen emissziójú autók importját, fokozottabban támogathatjuk a tömegközlekedés korszerűsítését, tilthatjuk, illetve vasúti pályára kényszeríthetjük a tranzit kamionforgalmat stb. stb. Ezek persze mind olyan intézkedések, amik ellen jelentős, jólszervezett érdekcsopor-tok protestálnának, de egyértelműen a társadalom és a környezet érdekeit szolgálnák. Némi nevelő munka árán talán még a társadalom többsége is belátná ezt egy idő után, mint ahogy mára már nagyrészt átlátta a taxisblokád szervezőinek a demagógiáját is. Lennének persze hivatásos környezetvédők, akiknek ez nem volna elég, akik látványos győzelmeket akarnak, de még miattuk sem volna érdemes feláldozni egy ország jövőjét. Vagyis ha már megvannak, maradjanak még egy ideig a Trabantok, emlékül a múlt szamárságaira, de ne kövessünk el újabb szamárságokat még akkor sem, ha azokra külföldről is szívesen adnának hiteleket. A környezetvédelemben a látszat mindig csal, a részproblémák elszigetelt kezelése a rendszer állapotát ronthatja. A bölcs kínai közmondás szerint: amit teszel tedd okosan, és nézd meg a végét. Kerekes Sándor |
A diffúz szennyezők egy speciális csoportja a "vonal" szennyezők csoportja. Ilyen vonal szennyezőnek tekinthető például egy nagyváros forgalmas útvonala.