David C. Korten válaszai a hallgatóság írásban feltett kérdéseire

(Az elõadás 1998. október 20-án hangzott el a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen)

1) Tisztelt Professzor Úr! Arra lennék kíváncsi, hogy egy olyan kis ország számára, mint Magyarország, hogyan lehet az Ön elképzeléseit megvalósítani? Amerika kizárhatja a külföldi tõkét, de mi? Nem kell-e "megtorlásra" számítania a globális hatalmat gyakorlóktól?

Ez minden ország számára nehéz kérdés. Kiindulásként azt kell tisztázni, hogy miféle gazdaságot szeretnének mûködtetni, valamint azokat a következményeket kell világossá tenni, amelyekkel a gazdaságuk a külföldi befektetõk és spekulánsok elõtt történõ megnyitása jár. Ezután legalább azt el kell döntsék, hogy kívánnak-e különféle ösztönzõket és szubvenciókat nyújtani a lehetõ legtöbb külföldi pénz és tulajdon becsalogatása érdekében, vagy a lehetõségekhez mérten a helyi tõkét részesítik elõnyben. Ezen döntések meghozatala során ajánlom, hogy legyenek tisztában azzal, hogy amikor az emberek "külföldi tõkérõl" beszélnek, akkor a leggyakrabban külföldi pénzre gondolnak, ami fõként arra szolgál, hogy különféle külföldi dolgokat lehessen venni belõle. Az, amit "külföldi tõkének" nevezünk, ténylegesen csak nagyon csekély mértékben járul hozzá a fogadó ország termelõkapacitásának növeléséhez. A legtöbb esetben az, amit "külföldi tõkének" nevezünk, fogyasztói hitel alakjában kerül felhasználásra import cikkek megvásárlásakor, gyakran a helyi termelõk kárára.

2) Mi a véleménye Silvio Gesell elméletérõl?

Nem ismerem ezt az elméletet.

3) Mi a véleménye Lyndon LaRouche "Euroasian Landbridge" címû tervérõl és a pénzügyi buborékok robbanásáról?

Nem ismerem Lyndon LaRouche "Euroasian Landbridge" elméletét, sem a nézeteit a "pénzügyi buborékok" robbanásáról.

4) A 60-as évek amerikai ifjúsága annak idején felismerte és elítélte saját országának gazdasági és politikai immoralitását. Ez a nemzedék azóta beépült e hatalomba úgy, hogy jóformán semmit sem tett ennek humanizálásáért. Miért történt így?

Ez nagyon jó kérdés. Talán a rendszerbe való belépésük során nem ismerik fel azonnal, hogy maga a rendszer milyen hatalmas erõkkel rendelkezik ahhoz, hogy alakítsa a benne résztvevõk viselkedését, és ezért nincsenek felkészülve arra, hogy ellenálljanak ezeknek a csábításoknak. Nyilvánvaló, hogy valójában az Egyesült Államokban - és máshol is - a kulturális értékek nagyon mély eltolódása figyelhetõ meg a szociálisan és környezetvédelmi szempontból érzékenyebb értékrend irányába, és hogy ennek gyökerei az 1960-as évek mozgalmaihoz nyúlnak vissza. Ez a sajtóban és a politikában még nem nyilvánvaló, egyesek közülünk azt hiszik, hogy egy potenciálisan drámai spirituális és politikai elmozdulás van készülõben.

5) A magántulajdon felelõsség is egyben. Ez a felelõsség kikényszeríthetõ-e, s ha igen, hogyan?

Önnek igaza van abban az értelemben, hogy a magántulajdonnak felelõsséggel kell együtt járnia. Problémánk részben az a neoliberális ideológia, amely azokat támogatja, akik a magántulajdonukkal senkinek sem felelnek, csak önmaguknak. Ezek szerint a törvény nem avatkozhat oly módon az üzleti életbe, hogy az saját tulajdonuk tetszõleges felhasználására vonatkozó feltételezett "jogaikat" érintse. Ez - a jelenlegi gyakorlat szerint - receptként szolgál minden bajra. A piacgazdaság szociális és gazdasági hatékonysága etikus kultúra alapján kell felépüljön, és kikényszeríthetõ szabályokkal kell korlátozni mindazokat, akik képtelenek felelõs önkorlátozást gyakorolni a közösség érdekében.

6) Korten Úr! Kissinger írta a napokban: az IMF megkövetelte magatartásnak hála, matematikailag is kimutatható az életszínvonal brutális zuhanása, a szegénység és a munkanélküliség robbanásszerû növekedése. Kit vonnak ezért felelõsségre, ki és hogyan kártalanítja a szenvedõket; vajon ugyanazok az emberek, akik ezt okozták, most tudnak másképpen gondolkodni, meg tudnak változni, lehet nekik hinni?

Nem ismerem Kissingernek azt a nyilatkozatát, amire Ön hivatkozik. Csak kevés bizonyítékot látok arra, hogy megváltozna a gondolkodása vagy a viselkedése azoknak a személyeknek vagy intézményeknek, amelyek a legaktívabb szerepet játszották a fájdalmas helyzet létrehozásában, és nem tudom azt tanácsolni, hogy bízzanak ezekben. Sokan azonban, akik részt vettek ezekben a folyamatokban, egyszerûen csak a fizetésükért végzett munkájuk révén kapcsolódtak be azokba, anélkül hogy akár felelõsségük, akár rossz szándékuk megállapítható lenne. Szerencsére mindazok, akik felelõsség vagy rossz-szándék híján okoztak kárt, csak viszonylag kevesen vannak. Az emberi jövõ számára megmarad annak a lehetõségnek a reménye, hogy aki közülünk túléli mindezt, az valószínûleg ráébred bûnösségére és felelõsebb magatartást tanúsít majd.

7) Fontos-e radikális zöld mozgalmakkal, vagy egyéb önszervezõdõ csoportokkal együttmûködni, akik már most harcolnak egy más világ megteremtésért?

Ezt nagyon fontosnak tekintem. Éppen ez az, ami miatt idõm és energiám jelentõs részét a Positive Futures Network elnevezésû csoportnak szentelem, amelyik mindenfelé segíti az embereket annak felismerésében, hogy nagyon sok ilyen csoport létezik, s ezek bevonását segíti elõ a közös munkába. Keressék fel ezt a csoportot az interneten: http://www.futurenet.org

8) A javításhoz nagymértékben szükséges az emberek tömegeinek felelõs gondolkodása. Ezt Ön szerint hogyan lehet visszahozni?

A kiindulási pont a nevelés, mind a tekintetben, hogy ténylegesen éppen mi történik, mind azzal a ténnyel kapcsolatban, hogy egy társadalom nem maradhat fenn hosszú ideig személyes felelõsségérzet nélkül.

9) Hogyan lehetne az emberiséget rávenni a teremtésre, ha jelenleg a fogyasztás a legfõbb erény?

A fogyasztás mesterségesen kialakított tulajdonság, amit a társaságok hirdetési médiumai hoztak létre - nem éppen céljaink szolgálatában. Sokan közülünk, akik hisznek a fogyasztói társadalmakban, rájöttek arra, hogy az önerõre támaszkodó alkotás önmagunk és személyes jólétünk sokkal mélyebb megértését hozza magával, mint az az esztelen fogyasztás, amely csak a hirdetések manipulatív hatására adott válasz.

10) Mivel ekkora hatalomra tettek szert a globális társaságok, kezükben a médiával, miként lehetséges, hogy felrázzuk a tömegeket?

Az egyszerû emberek végsõ bölcsességbe vetett mélységes bizalommal kell eljárnunk. Ébredés megy végbe. Mindnyájan segíthetjük ennek elõrehaladását azáltal, hogy hûségesek vagyunk a saját értékeinkhez, és rendelkezünk azzal a bátorsággal, hogy kimondjuk az igazságot, amit mások is hordoznak a szívükben, hogy a továbbiakban ne érezzék magukat magányosnak.

11) Átütemezhetõnek tartja-e Magyarország adósságállományát a gazdaság lélegzetvételéhez?

Ez bizonyára lehetséges. Ennek lehetõsége azonban politikai kérdés. Azt javaslom, hogy elsõsorban a meglévõ adósságállomány további növekedésének leállításával törõdjenek. Amíg az ellenõrzésük alá nem vonják a növekedést, csaknem bizonyos, hogy bármilyen átütemezés, vagy az adósságcsökkentés más módja egyszerûen csak további kölcsönfelvételeknek nyit utat, amelyek gyorsan megsemmisítenek minden adósság-átütemezés következtében esetlegesen létrejövõ lélegzetvételi lehetõséget.

12) Milyen fiskális politikát javasol Magyarországnak?

Ez túl széleskörû kérdés ahhoz, hogy megkíséreljem itt kifejteni.

13) A csúcstechnológia szempontjából hogyan ítélhetõ meg az optimális vállalati nagyság? A vállalatok növekedésének problémáján miért nem segít az anti-tröszt törvény?

A legtöbb valóban csúcstechnológiai újítás nagyon kis cégektõl származik. A csúcstechnológia felhasználását tekintve azt találjuk, hogy az csak ritkán igényel nagyvállalatot. Én egy kétszemélyes szervezet tagja vagyok, és döntõ többségében csúcstechnológiai berendezéseket használunk.

Valószínûleg a legfõbb oka annak, hogy az anti-tröszt törvény csak nagyon keveset tesz a vállalatok növekedésének korlátozására, éppen az, hogy a kormányok már nem veszik komolyan. Éppen ellenkezõleg, a legtöbben követelménynek tekintik, hogy egy országnak a világméretû versenyképesség érdekében bátorítania kell saját vállalatait, hogy növekedjenek olyan méretûre, amellyel a külföldi piacokon már gazdasági fölényt érhetnek el. Az Egyesült Államokban az anti-tröszt törvény vizsgálata legfõképpen azon az alapon történik, hogy a méret sérti-e a fogyasztók érdekeit. Elvesztettük a rálátásunkat arra a tényre, hogy a nagyvállalatok fenyegetõvé váltak mind a demokráciára, mind a piacgazdaság önkorrekciós képességére nézve.

14) A piacgazdaság eléréséhez nem lenne-e elegendõ a nagyvállalatok irányításának demokratizálása? A demokratizálódás hogyan befolyásolná a gazdaságossági szempontokat?

A piac legfontosabb ismérve az, hogy számos, saját gazdasági törekvéseit követõ egyéni döntéshozó kölcsönös egymásra hatását tartalmazza. Létre lehet hozni olyan multinacionális vállalatot, amelyben az egyes egységek különálló vállalatokként viszonyulnak egymáshoz, és pontosan úgy kezelik egymást, mint ahogy bármely független vállalat kezelné a másikat piaci körülmények között. Az egyetlen különbség az, hogy a központi vezetõség bármely idõpontban úgy határozhat, hogy felülbírál egy független egység által meghozott döntést, ami akár az érintett egység felszámolását is jelentheti.

Ha valóban demokratikusak akarunk lenni és piacgazdaságot kívánunk, akkor a nagyobb társaság független vállalatokká tördelése helyes cselekedet. Ezek a független vállalatok legyenek dolgozóik és más érintettek (a stakeholderek) tulajdonában, és ezeknek legyenek kötelesek elszámolni tevékenységükkel.

15) Tinbergen ökonometriája óta többé kevésbé követni és ellenõrizni tudjuk a gazdaság fõbb eseményeit. Szilárd elhatározás, hogy elkerüljük a világgazdasági válságokat, mint amilyen az 1929-33 között volt. Elképzelhetõnek tartja a világgazdaság legitim kormányzati döntéseken alapuló országai közötti szükséges minimum export-import forgalom meghatározását?

Bármely kormány számára nagyon nehéz a nemzetgazdaság ellenõrzése, ha annak határai teljesen nyitottak a javak és a pénz szabad áramlására. A saját gazdaság visszaszerzésének elsõ lépése annak felismerése, hogy gazdasági határokra van szükség. Ezt a témát nem a minimális mértékû kereskedelmi tevékenység oldaláról közelíteném meg, hanem inkább két dologra összpontosítanám a figyelmet. Elõször is olyan egyensúlyban tartanám a kereskedelmet, hogy se hiány, se többlet ne keletkezzék. Másodszor elõnyben részesíteném a hazai szükségletek lehetõ legnagyobb mértékû hazai termékekkel való kielégítését és a kereskedelem marginálissá tételét.

16) Mit tehetünk az öröklött és a jelenlegi IMF hitelekkel? Hogyan tudnánk kitörni a körbõl?

Ki kell tartani annak az igénynek szükséges és jogosult volta mellett, hogy szabályozzák a pénz országukba való be-, illetve onnan való kiáramlását, egyidejûleg biztosítva azt, hogy bármely külföldi befektetésnek ténylegesen szolgálnia kell a nemzeti érdekeket. A legtöbb ázsiai ország hibát követett el azzal, hogy szabad kezet adott a bankoknak és a pénzügyi spekulánsoknak. Biztosítsanak elõnyöket a hazai termelésnek az importtal szemben, ily módon kerülve el a külföldi kötelezettségek felhalmozódását. Világossá kell tenni a külföldi bankárok és az IMF számára, hogy a magyar kormány hisz a piaci fegyelem fontosságában, és nem vállalja át a kölcsönvevõk magántartozásait azok fizetésképtelensége esetén.

Ugyanakkor elismerve, hogy nehéz - sõt, lehetetlen - egy egyedülálló ország számára valamely IMF hitel visszafizetésének megtagadása, a civil társadalmi szervezetek annak kimutatásán dolgozhatnának, hogy a legtöbb IMF hitel a gyûlöletes hitelek kategóriájába sorolható, amelyek olyan törvénytelen, közpénzekre vonatkozó kötelezettségeket hoznak létre, amelyek kívül esnek a normál költségvetési tételeken és a társadalmi ellenõrzésen. Ezek visszafizetésére egyetlen országnak sem kellene kötelezettséget vállalnia.

17) Könyvében hangsúlyozza a helyi gazdaságok és a decentralizáció fontosságát. Ám számos esetben a hatékonyság megkívánja a nagy, centralizált szervezetek létét (mérethatékonyság). Hogyan oldaná meg ezt a problémát?

Lehetnek esetek, amikor a valódi méretgazdaságossági elõny kihasználásához szükséges minimális méret igazolhatja a nagyon nagy szervezetek létét. Ám gyanítom, hogy az ilyen esetek ritkábbak, mint ahogy általában hiszik. Jelenlegi rendszerünk egyszerûen elfogadja, hogy a nagyobb jobb. Javaslom, hogy állítsuk a feje tetejére ezt a vélekedést, és helyette tételezzük fel, hogy a demokrácia és a piaci verseny végett a kisebb a jobb. A bizonyítás terhe legyen azoké, akik azt gondolják, hogy a közérdek egy konkrét iparág vagy technológia esetében feltétlenül nagy méretet kíván meg.

18) Hogyan képzeli el a kapitalista rendszer változását? Ha politikai cselekvésként kell végbemennie, akkor mi tehet egy kormányzat, mikor a társaságoknak nagyobb a hatalmuk, mint bármelyik kormányzatnak? Ha egy kormányzat "társaságellenes" szabályozást vezet be, a társaságok továbbállnak olyan országba, ahol kedvezõbbek a feltételek, s sok állás megszûnik. Hogyan állítaná meg a kormányzatok üzleti érdekekért folyó egészségtelen versengését?

Ez a nemzet gazdasági határainak visszaállítását és a népek kormányzati importszabályozásra vonatkozó jogának elismerését követeli meg. Ez leginkább a számos országban megtalálható polgári mozgalmak együttmûködésével valósítható meg, annak érdekében, hogy állítsák vissza a kormányok feletti demokratikus ellenõrzést, és ragaszkodjanak ahhoz, hogy a kormányok mindenhol dolgozzák át a nemzetközi kereskedelem és a befektetések szabályait az emberi - és nem a társasági - érdekek védelme érdekében. Ez kétségkívül vissza fogja állítani az egyes népek jogát arra, hogy a más népekkel fenntartott gazdasági kapcsolataikat a kezükbe vegyék, ahelyett hogy ezt a funkciót a nemzetközi társaságoknak adnák.

19) Világunk egyre nyitottabb lesz. Nem kívánja ez meg a nemzetközi vállalkozások létét is egyben?

A világgazdaságban a legnagyobb vállalatok transznacionálisak, nem pedig multinacionálisak, minthogy nem ismernek el semmilyen nemzeti érdeket. Ezért szeretném megfordítani az Ön állítását. A nyitott gazdaságok nem igényelnek transznacionális társaságokat. Inkább a transznacionális társaságoknak van szükségük nyitott gazdaságokra, amelyek lehetõvé teszik számukra, hogy szabadon mozogjanak, és nem korlátozzák õket az összes kínálkozó és gyorsan realizálható profit megszerzésében. A kérdés az, hogy a nyitottságnak ez a fajtája vajon a népek és a közösségek érdekeit szolgálja-e, vagy inkább csak a gazdag elit érdekeit, amelyeket a transznacionális vállalatok döntõ mértékben kiszolgálnak. Nyilvánvalóan az utóbbi az igazság.

20) Magyarország az Európai Unióba törekszik. Mi a véleménye az Unióról a globalizáció szempontjából?

Mivel Európa hosszú története a háborúk története, meg tudom érteni, hogy az Európai Unió miért vonzó sok európai számára. Másrészrõl viszont az EU felé haladás a nemzeti kultúrák homogenizálódását és a hatalom centralizációját is jelenti olyan intézményekben, amelyek már messze eltávolodtak az egyes polgároktól. Érzékelem azt is, hogy az Európai Központi Bank valószínûleg jóval hatalmasabb az Európai Parlamentnél, ami azt jelenti, hogy a hatalom el fog válni az emberektõl és a központi bankárok kezébe jut. Végül gyanítom, hogy az Európai Unió valószínûleg a pénzügyi és társasági hatalom és érdekek konszolidációjához vezet a demokrácia és a közemberek érdekeinek a rovására.

21) A jelenlegi realitásokkal számolva milyen világképet képzel el 100 év múlva? Mi lesz Kínával és az Egyesült Államokkal?

Nem foglalkozom jóslatokkal, csupán az emberek segítése közben világosabban látom válaszaikat. Azt mondhatom, hogy ha folytatjuk a jelenlegi haladási irányt, akkor nagyon valószínû, hogy valamikor az elkövetkezõ száz esztendõn belül egy sor jelentõs környezeti katasztrófát és a civilizáció intézményeinek az összeomlását érhetjük meg, amelyek összességében fajunk fennmaradását fenyegetik. Azonban nem vagyunk arra kényszerítve, hogy folytassuk a jelenlegi haladási irányt.

22) Sok ember él jelenleg álomvilágban, amelyrõl azt hiszik, kielégítõen mûködik. (Beveszik, amivel etetik õket és el is hiszik azt.) Milyen stratégiát javasol az õ megközelítésükre, hogy felismerjék, rákot okoz, amit esznek?

Egyszerûen, képességeinkhez mérten kell kimondani az igazságot, és bízni kell az emberek természetes bölcsességében.

23) Az Ön könyve nagyon jó következtetés, de mi a megoldás?

Kifejtettem ott egy sor cselekvési lehetõséget, amelyekrõl azt hiszem, hogy pozitívabb irányba vezetnek majd bennünket. Ön nyilvánvalóan valami többre gondol, én azonban bizonytalan vagyok, hogy miféle megoldást találna kielégítõbbnek. Vessünk egy pillantást az új könyvemre, amelynek címe Tõkés társaságok nélküli világ: élet a kapitalizmus után, s 1999 márciusában fog megjelenni. Ez sokkal több figyelmet fordít a megoldásokra.

24) Hogyan érhetünk el nemzeti fejlõdést, ha nincs nemzeti tõkeerõ?

Ez hosszabb fejtegetést igényel. Kiindulásként meg lehet kérdezni, hogy mit ért nemzeti fejlõdés alatt? Konkrétan mi az, amit Magyarország jelenleg nélkülöz, de amire az emberek vágyakoznak? Mi az a kielégítetlen igény, amivel most nem rendelkeznek, tehát csak külföldrõl lehet megvásárolni. Kerüljük az olyan üres szavakat, mint amilyen a "nemzeti tõke". A tõke szót gyakran használják a pénz szinonimájaként. Feltételezem, hogy nem áll szándékában azt mondani, hogy Magyarország nem rendelkezik elegendõ magyar fizetõeszközzel, mert ha valóban ez a problémája, akkor ezen könnyû segíteni. Ha külföldi fizetõeszközre van szükség, akkor feltételezhetõleg valamit meg akarnak vásárolni. Vagyis tisztázni kell, hogy mit akarnak venni. Azt a lehetõséget is vegyük még figyelembe, hogy Magyarország már elég fejlett a legtöbb valóban fontos dolog tekintetében. A legtöbb esetben fejlettebbnek lenni fõként azt jelenti, hogy több lesz a szennyezés, a közlekedési dugó és a szemét.

25) Hogyan értékeli az EU folyamatos bõvítését, amelynek tagjává válás az elmúlt évtized magyar kormányzati politikáinak alappillére volt?

Az EU kérdésével kapcsolatos válaszom fentebb már elhangzott. Azt gondolom, hogy amint áttérünk a világgazdaságban aratott gyõzelemre irányuló erõfeszítésrõl arra, hogy életképesebb közösségeket hozzunk létre, rá fogunk találni arra a feladatunkra is, hogy a legnagyobb országokat jobban kormányozható egységekre tördeljük szét, ahelyett, hogy a közepes méretû országokból nagyon nagy országokat csinálnánk.

26) Mi lenne a tanácsa a miniszterelnök számára Magyarország EU csatlakozásával kapcsolatban?

Nem rendelkezem elegendõ ismerettel a magyarországi helyzet sajátosságairól és Európa többi részével fenntartott kapcsolatairól ahhoz, hogy határozott ajánlást tehessek. Elvben azonban minden döntést, amely az Európai Unióhoz való csatlakozásról szól, nagy óvatossággal kezelnék és szorosan szem elõtt tartanám Magyarország nemzeti függetlensége megõrzésének lehetõségeit. Az Unióhoz való csatlakozás alapvetõen egy olyan gazdasági modell választását jelenti, amelyet a globális társaságok és a pénzemberek érdekei uralnak. Ha Önöknek az a törekvésük, hogy igazságos, elviselhetõ és részvétteljes társadalomban éljenek, akkor gyanítom, hogy kilátásaik jobbak az Unión kívül.

27) A jelenlegi pénzügyi válságnak milyen hatása lesz a Multilaterális Befektetési Egyezmény (MAI) jövõjére?

Bizonyára világos kell legyen mindenkinek, aki veszi magának a fáradtságot, hogy pillantást vessen a jelenlegi pénzügyi válság okaira, hogy a pénzügyi dereguláció MAI által erõltetett fajtája meggondolatlan és esztelen. Sajnos, úgy látszik, hogy a MAI-t támogatók annyira meg vannak kötve saját mohóságuk és ideológiai elkötelezettségük által, hogy nem látják ezt. A legtöbb egyszerû polgár világosabban érzékeli a realitást, és csaknem azonnal képes felfogni, hogy a MAI-val történõ menetelés a kollektív õrület témakörébe tartozik. A pénzügyi válság jelentõs lökést adott bizonyos állampolgári csoportoknak a MAI elleni mobilizálódás minden formájára és a nyilvános párbeszédbe történõ bekapcsolódásra, amely párbeszéd az általunk valóban óhajtott gazdaság milyenségérõl folyik. A társadalmi tudatosság növekedésével lehetségessé kell váljon a MAI megsemmisítése, annak minden megjelenési formájában, és a folyamatoknak a megfordítsa, hogy elkezdõdhessen a munka olyan nemzetközi szabályok kidolgozása érdekében, amelyek a népek és a közösségek érdekeit védik. Ez pontosan az ellenkezõje annak, amire a MAI és a különféle úgynevezett »szabad«kereskedelmi megállapodások törekednek.

28) Ön, mint aki életének felét a Harmadik Világban élte le, nyilván tisztában van a ritka amerikai könyvek beszerzésének nehézségeivel. Van rá BÁRMI esély, hogy az új könyve teljes terjedelemben elérhetõ lesz az interneten keresztül?

Ez egy jó és helyes kérdés, bár remélhetõleg a Tõkés társaságok utáni világ még nagyon sok éven keresztül nem lesz "ritka" könyv. A könyv internetre tételének joga a kiadóim birtokában van, és hacsak nem találják meg annak a módját, hogy a kiadás költségeit az interneten való publikálással keressék meg, attól tartok, hogy a válasz nemleges.

29) Mi teljesen egyetértünk azzal, hogy rendkívül súlyos válság fenyeget, ami a jelenlegi rendszer számlájára írható. Kíváncsiak vagyunk azonban, hogy vannak-e a kapitalista rendszernek pozitív vonásai, amelyeket ki tudna emelni?

Ez a rendszer nagyon hatékony abban, hogy milliárdosokat termeljen ki. Ám legyen tiszta mindenki számára, hogy világos különbséget teszek a kapitalista rendszer és az egészséges piaci rendszer között. Az elõbbi egyfajta társadalmi betegség, és kevés betegség elõnyös az általa megfertõzött személy számára. Az utóbbinak viszont sok elõnye van, amelyeket megjelenés elõtt álló könyvemben részletesen is kifejtek.

30) Mi mozgatja, szabályozza a "piacgazdaságot"? Mi teszi ilyen morálissá? Nem a szocializmus csökevénye ez az eszme, ugye? Ugye nem naivitás ez a harmadik út?

Az "igazi piacgazdaság" kifejezéssel a piacgazdaság azon fajtájára utalok, amit a piac teoretikusai Adam Smith-ig visszamenõleg leírtak. Mint azt nyilván tudja, Adam Smith morális elkötelezettségû filozófus volt, akit mélyen érdekeltek az emberek erkölcsi érzései. Az én olvasatom szerint feltételezte, hogy a piacgazdaság olyan etikai kultúrával összekapcsoltan mûködik, amelyikben a legtöbb ember hajlamos a másikat korrekten és becsületesen kezelni. A piac elmélete szintén elismeri a szabályozás szükségességét és a kormány szerepének fontosságát abban, hogy biztosítsa a közjót és fenntartsa a törvények szerepét.

A valódi piacgazdaság olyan önszervezõdõ folyamatokból áll, amelyek révén az emberek egyéni és kollektív megélhetésük keresése közben kölcsönösen elõnyös cserébe bocsátkoznak. A leghatározottabban nem arról van szó, hogy a termelõ beruházások állami tulajdonban volnának. Arról sem, hogy a kormány központilag tervezné a gazdasági folyamatokat. Arról van szó, hogy az emberek valódi résztulajdonosai azoknak a vállalatoknak, amelyekre megélhetésük biztosítása érdekében támaszkodnak, és maguk szervezik a gazdasági tevékenységeket saját, önmaguk által meghatározott szükségleteik és vállalkozói késztetéseik alapján.

Az elsõ és a második út katasztrofális hibáit tekintve meggyõzõdéssel hiszem, hogy a harmadik út eszméje nem naivitás. Valójában - figyelembe véve azt a nyilvánvaló tényt, hogy túlélésünk érdekében fontos rátalálnunk a harmadik útra - nagyon is pragmatikusnak tûnik a számomra. Legyen azonban világos, hogy amirõl én beszélek, az semmilyen látható összefüggésben nincs azzal, amit Bill Clinton és Tony Blair Harmadik Útnak nevez.

31) Nem nyugtalanítja-e a Professzor Urat, hogy nézeteivel gyakran találkozik a szélsõséges politikusok programjaiban? Mi lehet ennek az oka? Lehet, hogy azért nem találkozott eddig a nézeteinek kormányszintû támogatásával, mint most, mert nem ment eléggé keletre? Nekünk ezek a gondolatok sajnos túl ismerõsek!

Tapasztalatom szerint az emberek döntõ többsége nem tekinti az emberi szabadsággal, a demokráciával, az egyenlõséggel, a részvétellel, a személyes és kollektív felelõsséggel, valamint a környezettel való törõdést szélsõségesnek. Sem kizárólagosan nyugati eszméknek.

A válaszokat Farkas Elemér fordította